„Mérgező az a társadalmi közeg, amely arra kényszeríti tagjait, hogy tagadják meg önmagukat” – Áfra János a mesebotrányról

A debreceni költő, szerkesztő szerint vérlázító, amit Dúró Dóra tett a mesekönyvekkel, és örül annak, hogy Bagdy Emőke megszólalását is több száz pszichológus ítélte el. Lázár Ervin saját magát már nem védheti meg, ezért szerinte a többi író és az olvasók felelőssége, hogy kiálljanak mellette.

A Szépírók Társasága október 9-én nyilatkozatban ítélte el, hogy a Mi Hazánk politikusa, Dúró Dóra előbb egy sajtótájékoztató keretein belül ledarálta a Meseország mindenkié című, a különféle másságok iránt érzékenyítő mesegyűjteményt, majd szintén nyilvánosan széttépte Bán Zsófia Vagánybagoly és a harmadik Á című mesekönyvét. A könyveket ért támadások megosztották a magyar társadalmat, még Orbán Viktor miniszterelnök is fontosnak tartotta, hogy megszólaljon az ügyben. Megkérdeztük Áfra János debreceni költőt, szerkesztőt, a Szépírók Társaságának tagját: ő hogyan látja a mesekönyvekkel szembeni politikai hadjáratot.

♦ A könyvekkel szembeni agresszió az, ami elítélendő, vagy az, hogy ezt egy politikus követte el?

Úgy gondolom, a könyvekkel szembeni ilyen típusú – ráadásul nyilvános – agresszió a szimbolikus üzenete miatt elítélendő. Ha valaki tartalmától függetlenül – mondjuk gyújtósként vagy book art alkotáshoz – hasznosít újra egy feleslegessé vált könyvet, az nyilvánvalóan nem említhető egy lapon az előbbivel. Itt a könyvtestre kifejtett agresszió lényegében a szexuális orientáció és/vagy nemi identitás tekintetében kisebbséget jelentő csoportokra irányul, amelyek a kötetben a szokottnál nagyobb súllyal és nyíltabban reprezentáltak.

A politikai közszereplők felelősségét nem lehet túlbecsülni, emberi jogi szempontból épp ezért vérlázító, amit Dúró Dóra tett. Nyilvánvaló, hogy a botránnyal próbálta felhívni magára a figyelmet, a védelmező anya szerepében tetszelegve, miközben persze valószínűleg ő is tudhatta, hogy amit csinál, az állítólagos célja szempontjából – hogy a gyerekeket megvédje ezektől a tartalmaktól – kontraproduktív, hiszen óriási keresletet generált a kárhoztatott könyvek iránt, ahogy az hasonló esetekben, botrányok tárgyát képező tartalmakkal mindig is lenni szokott.

♦ Lehet-e olyan körülmény, olyan érv, amely igazolhat egy könyvvel szemben folytatott kampányt?

Az emberek kellően bizalmatlanok és kíváncsiak, vágynak azokra a tárgyakra, amelyektől próbálják eltiltani őket, úgyhogy azt gondolom, ha egy könyvvel szemben kampányol valaki, az inkább felkelti, mintsem elfojtaná az érdeklődést iránta. Lehetnek olyan művek, amelyek például emberi jogi szempontból elítélhetők, egyenesen uszítók, de ha ezeket betiltjuk, a hasonlóan radikális nézőpontot képviselők körében minden bizonnyal kultikus szerepre tesznek szert, ezért nem látom értelmét könyvek ellen kampányolni. Egyetlen kivétel van talán, és nem tudom, ezzel próbálkoztak-e már a kiadók, de ha nem, hát hajrá: amennyiben egy gerillamarketing részeként, a fordított pszichológiát alkalmazva, próbálnak meg így népszerűsíteni egy értékes könyvet, abból akár még a manipuláció áldozatai is épülhetnek.

♦ Olvasta a Vagánybagoly és a harmadik Á vagy a Meseország mindenkié című könyvet? Ha igen, mi a véleménye róluk? Tetszettek önnek?

Mivel nincs gyermekem, nem vagyok a friss gyerekirodalmi megjelenések nagy olvasója, nehéz is lenne számon tartani mindent, hiszen egy ideje ez a hazai könyvkiadás leginkább virágzó területe – százával, ezrével jelennek meg a mesekönyvek évről évre, és egész jó példányszámmal értékesíthetők. Sajnos még nem olvastam ezt a két könyvet sem. A Meseország mindenkié beszerzésére kísérletet tettem, viszont pár nap után már csak előrendelni lehetett, ugyanis a botránynak hála rendkívül keresett lett. Tény, hogy ez a támadás nemcsak az olvasói, de a szakmai figyelmet is jelentősen növelte az érintett kiadványok iránt.

Érdemes megemlíteni talán, hogy az elmúlt években a gyermekirodalom terén végbement egy jelentős átalakulás, a tabutémák előtérbe kerülése általános jelenségnek mondható a hazai könyvpiacon is. Ma már nem kérdés, hogy a gyermekkönyvek akár halálos betegségek, veszteségek megértésére is felkészíthetik a gyereket, segíthetnek felismerni a saját másságot, megérteni a szokatlan tapasztalatokat, elfogadni azokat is, akik más adottságokkal rendelkeznek, akik valamiben különböznek. Örülök, hogy egy LMBTQ-vonatkozású mesekönyv is megjelent, és sok pszichológus nyilvánosan is elítélte Bagdy Emőke nyilatkozatát, amely szerint az óvodáskori gyerekek fejlődésére nézve veszélyesek lehetnek az ehhez hasonló történetek, amelyek valójában az érzékenyítést szolgálják.

Azt gondolom, hogy rendkívül nagy előrelépést jelentene társadalmi szinten, ha a gyerekekben ezek a kérdések szülői ellenállás nélkül kerülnének helyre, és nem alakulnának ki olyan beidegződések, amelyek alapján folyamatosan stigmatizálnak, kiközösítenek másokat, és amelyek miatt aztán sokan közülük nem is merik felvállalni az érzéseiket, önmagukat, nem mernek úgy élni, ahogyan igazán szeretnének. Mérgező az a társadalmi közeg, amely arra kényszeríti tagjait, hogy tagadják meg önmagukat, hogy hazudjanak akár önmaguknak is a saját biztonságuk érdekében.

A teljes cikk itt olvasható: https://www.debreciner.hu/cikk/3700_mergezo_az_a_tarsadalmi_kozeg_amely_arra_kenyszeriti_a